Nem hat rád a szeretet, észre sem veszed.
Behunyod szemed és túléled az életed.
…és csak a szörnyű keserűséget érzed…
…nem maradt más csak a mérged…
Folyton fortyog benned.
Amint felkelsz, már éled,
És lassan ez lesz a léted.
Nézel rám, milyen kis naiv Hülye.
Jókedvűen hogy jön ő ide?
Belevigyorog a Napba,
És nem lankad a mosolya.
Pedig folyik a könny az arcomon,
Csak jól takarom,
A sminket este lekaparom,
És magamban mormolom;
menni fog ez, menni fog ..
rajtam ez a keserű világ nem fog.
Nézem a tükörképem és csodálkozom,
Hogy még meddig bírom.
Az élet nehéz. Vagy csak én gondolom?
Rosszul esik az a sok pofon,
És már nem akarom…
Nem akarom látni ezt a közönyt,
A sok csinos öltönyt,
Az álmosolyt, sikító nevetést,
Sunnyogó védekezést, szarkeverést.