Elismerem, de mégis tagadom,
szánalmas vagyok, már rég tudom.
Tudom, hogy megvetsz,
már nem szeretsz,
Felesleges lettem érzem...
De csak nagyon-nagyon mélyen.
Beismerni félek,
és ez egy méreg,
de most ettől élek.
Így lassú a halál,
nem hirtelen,
a szívem védtelen.
Érzem a közelséged,
de érzem a hidegséged,
Tested nem simul hozzám,
csak egy jégcsap,
nem okozol más,
csak fájdalmat.
Látom szemed csillogását,
de már nem hívogatón.
Látom másságát,
nagyon-nagyon marón.
Hallom lelked szótlanságát,
és csöndes sikoltását,
"Valami megváltozott,
és némaságot hozot"
Szeretlek, Szeretlek , Szeretlek
Ennél többet nem tehetek,
Még senkit sem szerettem így,
s nem éreztem ilyen kínt,
Mikor kihült a vágy,
és elhagyott a szád...
Felesleges a vád,
Csak lépj tovább ...